Ahogy ígértem, folytatódik a DDS függvénygenerátor saga, ebben a bejegyzésben a kapcsolási rajzokkal. Előre bocsánatot kérek hogy nem lettek a legszebbek, magamnak csak összedobáltam a NYÁK-tervezéshez és nem volt időm rendesen megrajzolni őket, de azért remélem ki lehet rajtuk igazodni. Egyelőre még mindig ott tart a dolog, hogy NYÁK tervet nem áll módomban betenni, mert nekem is ezek az áramkörök csak különböző kísérleti paneleken vannak készen. Az sem véletlen, hogy egyelőre csak egy "mag" amit leírok, mert elég sok hasznos funkcionalitás hiányzik belőle. A következő lépés lesz a hiányzó funkciók beépítése és tesztelése, azután ha minden jól működik, akkor összerakom egybe az egész áramkört, és lehet neki rendes NYÁK-ot tervezni.
Kezdjük akkor először is a tápegységgel.
Ahogy az látszik, irgalmatlanul sok féle táp kell ennek a szerencsétlen áramkörnek. Az FPGA-hoz 1.2V és 3.3V, a PIC-nek és a többi digitális kütyünek 5V, és a kimeneti erősítőknek +-6V. Kicsit egyszerűsödne a helyzet, ha elhagynánk az 5V-os vonalat, és a PIC-et meg a DACokat is 3.3V-ról hajtanánk. A megoldás hátránya az, hogy ebben az esetben egyik sem tudna teljes sebességén üzemelni, a DAC például csak 165 MSPS-t tudna 200 helyett. A kimenő jel esetében cél volt, hogy legalább a TTL jelszintet tudja, ehhez meg nem elég az 5V-os táp, csak ha a végerősító rail-to-rail lenne, de azok viszont vagy nem elég gyorsak vagy túl drágák, úgyhogy ezért kell a +-6V. Ha nem Xilinx cucc lenne az FPGA, lehet hogy találnék olyat, aminek nem kell az 1.2V sem (de most ehhez vannak fejlesztő eszközeim).
Az összes áramkör amit ez a táp hajt, nem eszik többet 600mA-nél, és mégis az L165 úgy melegszik hogy a végleges verzióban mindenképpen hűtőborda kell rá. Persze a legjobb megoldás az lenne, ha találnék egy megfelelő táp manager IC-t, de azok közül ami eleget tudna az elég drága, úgyhogy majd meglátjuk.
A PIC és környéke nem tartalmaz semmi meglepetést. Van rajta néhány láb, amit még ebben az áramkörben nem kötöttem be (AnalogIn, x10, x1), csak tervezek. Így viszont a LED-ek osztoznak a programozó lábakon, ezt egy jumperrel oldottam meg egyelőre. Vigyázat, innen hiányzik, de az FPGA felé menő lábakra kell sorosan egy-egy 300 Ohm körüli ellenállás, mert az FPGA nem eszik 5V-ot.
Az FPGA és környéke ismerős lesz a Spartan próbapanelből:
A táp és az órajel generátor,
A kimenetek és a bemenetek,
Ez meg a JTAG csatlakozó és környéke, meg Vref-ek.
Ahogy említettem az előző bejegyzésben, a gyors DAC-nak egy lassabb adja a referenciát, hogy így lehessen változtatni a kimenő jel amplitudóját.
Bocs, itt a tápcsatlakozókat máshogy jelöltem, mert igazából egy másik lapról vágtam ki de ne menjünk bele. A lényeg, hogy ez az MCP4725 a Microchipnek egy olcsó I2C-s D/A konvertere, a föld és a tápfeszültség között ad kimenő jelet. Ez egyelőre simán rá van kötve a DAC908 RefIn bemenetére, de a végleges kapcsolási rajzban majd meg kell oldani egy feszültségosztóval a rendes szinteket (ld. DAC908 adatlap).
A lényeg pedig a DAC908 és környéke:
(Az OPA690 bemenetei azért vannak keresztbe, mert mint említettem eredetileg szarul rajzoltam meg aztán így volt időm javítani :)
A DAC908 digitális része 3.3V-on ketyeg, így egy az egyben viszi az FPGA kimenete. Az analóg része 5V-os, hogy a 200MSPS meglegyen (nem próbáltam, de remélem ezen múlik). Az OPA690-re pont úgy van kötve, ahogy azt az adatlapon írják, nincs benne nagy trükk. Ezzel a kapcsolással a kimeneten olyan 3Vpp-s jel tud kijönni maximum.
Berakok még egy képet a dzsumbujról, ahogy ez az egész az asztalomon kinéz:
Van pár mazzag, nem csoda hogy még picit zajos szegény.
A szoftverek a következő bejegyzésre maradnak, igyekszem őket jövő hétre gatyába rázni. Várható még pár kép a kimenő jelről, és pár gondolat arról, hogy hogyan és merre tovább.
